10417576_817107428368056_6925821893983083212_n

Az utca sarkon
egy nyomorék halkan kéreget.
A gondozatlan szakállas arcát,
megvetően nézik a jóllakott emberek.

A jó ruházatú emberek közül
a pisi szagú koldust nem sajnálja meg senki.
Szívesebben az árokba szeretnék mint a szemetet rúgni.

Mélyen nyúlok a kopott tárcám fenekére,
a koldusnak néhány tízforintost
nyomok a koszos kezébe.
Pedig nékem is alig maradt egy kiló kenyérre.

Egy tehetősnek sem esik meg
szíve a koldus könnyes arcán.
Csak a rákos cigány író érti meg
az éhes koldus sorsát.

A poéta már százszor papírra vetette
a nyomorult életét, keserű bánatát.
Azért szereti Ő minden ember társát.

Kisvejke, 2016 Március 27.