Sajnos ez már a sokadik vers
Ha meg sem tudok szólalni,
Ha a testem önkívületben bólogat,
Ismét előveszem a tollam.
Érzem, hogy ezt kell tennem
Megírom magamnak az egyszerű verset
Mit érzek, kimondani nem lehet
Csak a tollam sejtet.

Sajnos ez már a sokadik vers
De nem tudom, jó-e,
Ha kiírom, hogy megőrültem.
Leírom az őrületem,
Ellenfelem, Halálom, harcom
Már megint élni kell
Nem enged nyugodni a hit,
A barát, a szerelem.

Sajnos ez már a sokadik vers
Érzem a végtelent lezárni
Nem tudom, csak emlékezni,
Hazudni magamnak, másnak,
Akik szerethetnek engem,
Vagy éppen kihasználnak engem,
Segítségért csak magunkhoz fordulhatunk
Más is a magunkfajtához fordul.