Csendben csordogáló kispatak,
A repceföldek sárga tükre alatt.
A titokzatos halhatatlan
Hajnalban hall-hatatlan.
Az idő nem múlik, örök
Itt csak a végtelen harc hörög.
A halhatatlan patak
A repceföldek alatt,
Befejezné végtelen harcát,
És legyőzné a múlt rengeteg titkát.
Hömpölyög, majd megnyugszik
A haragja is elnyugszik.
Éjszaka borul a vidékre,
Víz tükrében a Hold képe
Egyesülnek,
Tetteikkel szembesülnek.
Az ég a vízre ráhajol,
A messzeségben valahol,
A  halhatatlan,
hajthatatlan.
Az idő nem múlik, örök
Itt csak a végtelen harc hörög.